Horák Árpád

Az ajtón belépve boldog farkcsóválással rohan a hálószoba felé. A farkáról szanaszét repülő sár, világosbarna pöttyökkel teriti be a nappali falát. Kétségbeesve nézed. - Héj, héj, héj! Megáll az ajtóban, és visszanéz rád. Nem érti, hogy miért nincs ott, akit keres. És mivel nem találja, úgy dönt, hogy te is jó leszel neki. A hozzád… Tovább (213.) Karácsony 2. rész →

A kiskutya már nem tudja követni a tempódat. A farkát még lelkesen csóválja, de a fejét már kókadtan lehajtva szedi utánad a lábait. Az aranyszínű bundája csupa is sár. Sok volt neki ez a séta. Az nem kérdés, hogy jól érezte-e magát. Boldog fáradtsággal bandukol mögötted. A piros nyakörve nem csak túl nagy, de nem… Tovább (212.) Karácsony 1. rész →

Kedvesen beszél hozzám. Rövid idő alatt, sok információt cserélünk ki. Jól érzem magam. Simán tudnék vele sok időt eltölteni. Nagyon sokat. Egy hullámhosszon vagyunk. Ilyen ritkán adódik egy ember életében. Tudom ezt, és megbecsülöm ezeket a pillanatokat. Mégis. Nem klappol minden, de az előzmények után nem vagy meglepve. Mégsem jut ez eszembe, egészen az elválás… Tovább (211.) Az amazon 2. befejező rész →

Fölé kell hajolnom, hogy a szemébe tudjak nézni. Jó másfél fejjel alacsonyabb nálam. Kissé távolabb áll meg tőlem. Nem mer a közelembe jönni. A hangja úgy búg, ahogy csak a hódítani akaró nők tudnak beszélni. Mindent bevet, hogy meghódítson. Mutatja amit hozott, és közben gyakran rám pillant. Az egész csak színház. Semmi jelentősége. A tekintete… Tovább (210.) Az amazon 1. rész →

A mentő percek alatt ér a helyszínre. Persze, feleslegesen. Megállapítják, amit már tudok. Meghalt. ____ ---- ____ ---- ____ ---- ___ A zuhany alól lépek ki, amikor becsönget. Nem örülök neki. -Én öltem meg? - kérdezi. Nem sokat kertel. -Nem! - hazudok neki. Aztán módositok. Úgy is tudja. - Igen, Te. De nem úgy, ahogy… Tovább (209.) A fogyatékos 6. befejező rész →