Horák Árpád

Az egész csak egy villanás. Aztán még két ugyanilyen villanás rövid időn belül. Tudod, hogy valami történik. Valami fontos. Mégsem emeled fel a szemed a sétálóutcát borító szürke kőről. Tudtad, hogy jön valami. Előre láttad. Erős jelzést kapsz, mégis hagyod elmenni.  Csalódottan éred el az autót. Sejtetted, hogy ez lesz. Mégis. Rossz érzés szembesülni. Gondolatban vállat… Tovább Nyolcvanhetedik nap →

Az épület háta mögött parkolsz le, és jobbról kerülöd meg, hogy elérd a főbejáratot. Ezt az utat választod, pedig a hátsó bejáraton is bemehetnél. A hosszú lépcsősoron egyre gyorsuló tempóban haladsz. A hőség már az elviselhetetlenség határát súrolja, és már két hete tart. Ez már sok neked, rendkívül feszült vagy, és nagyon várod az enyhülést.… Tovább Nyolcvanhatodik nap →

Hatalmasat rándulsz, ahogy magadhoz térsz, mintha áram járná végig a tested. A jobb kezed vadul a levegőbe emelkedik, miközben a szemed a remegő bal mutatóujjadra tapad. Egészen pontosan csak a jobb szemed, az is csak félig, mert a rászáradt alvadt vértől nem tudod teljesen kinyitni. Kell egy kis idő, amíg rájössz, hogy hol vagy, és… Tovább Nyolcvanötödik nap →

Egyből féltérdre esel, ahogy megpróbálsz felkelni az ágyadból. A jobb térded hangosan koppan a parkettán, és mivel az ágyad nincs egy méterre sem a hálószoba falától, ezért esés közben, teljes testsúlyoddal nekizuhanva, lefejeled a falat. A jobb tenyered ösztönösen a fájdalom helyére, a fejed tetejére szorítod, és megpróbálsz kijutni az ajtón. Az ablakon a felkelő… Tovább Nyolcvannegyedik nap →

Újra készülsz a harmadik fallal való ütközésre, de ezúttal nem kerül rá sor. Nem kerülöd el a falat, ő kerül el téged. Sajnálod a dolgot, szerettél volna ütközni. Abban bízol, hogy ez közelebb visz az igazsághoz. Segít megérteni a helyzetet. Egyelőre erre nincs lehetőséged. Nem tehetsz mást mint, hogy vársz. Nem zavar a várakozás, türelmesen… Tovább Nyolcvanharmadik nap →