Horák Árpád

A nyomozást vezető magas férfi a tőle megszokott könnyedséggel lép be a főhadiszállásra. A profilozó a monitort nézi. Bár sok minden nem történik most a jachton. A tőle megszokott magabiztossággal köszön oda. A főnyomozó tudja, zseni ez a férfi. Ez most újra kiderült. Három óra, gondolja. Három óra, és felgöngyölítették az ügyet. Megfejtették az óriás… Tovább Ötvenhetedik nap →

Etel az óriás betegágyának végénél áll, szomorúan néz le rá. Egyedül jött át. Hálás az ALANYnak, hogy nemet mondott arra a kérdésére, hogy elkiséri-e. Szívesebben jött egyedül. Az ALANY nagyon megértő vele. Ő biztos átjött volna vele. Úgy látszik, mégsem teljesen egyformák. Az ALANYban van egy nyugodt bölcsesség. Ez belőle még hiányzik. Talán a kor… Tovább Ötvenhetedik nap →

A szőke ikrek ezer puszival köszönnek el Eteltől. Percekig puszilgatják, mire rászánják magukat az indulásra. Nem várják meg a delet, reggelizni már a hajón akarnak. Meg vannak nyugodva, Etel jól van. Etel egy mosollyal erősíti meg, hogy jól van, és tovább piszkálja az ALANY pólóját. Nyugodtan veszi tudomásul, hogy itt hagyják az ikrek, és az… Tovább Ötvenhetedik nap →

Etel már felöltözve, utcai ruhában ül a karosszékben a kórteremében, és az ALANYhoz hajolva, szórakozottan játszik annak a pólójával. Egész pontosan a pólója ujjával. Bal mutatóujjával egy kilógó cérnaszálat tekerget, amit az ALANY többszöri felszólítására sem hajlandó letépni. Jobb kezével a telefonját tartja a füléhez, és időnként belehümmög. Hogy nyomatékosítsa a hümmögést, néha bólogat is.… Tovább Ötvenhetedik nap →

Etel a liftre vár. A betegszállító profi, érzi, hogy Etel nem igényli a csevegést, ezért hallgat. Etel arcán még mindig ott a mosoly, amit az ALANYtól való elköszönés váltott ki belőle. Ahogy tolta ki a kórteremből a betegszállító, az ALANYnyal egyszerre intettek egymásnak, ráadásul ugyanúgy, enyhén meggörbített ujjakkal. Aztán ezen egyszerre mosolyodtak el. Milyen jó!… Tovább Ötvenhatodik nap →