Szerző: Horák Árpád

Dupla szívvel dobogsz a fülembe, a hasad már nem jó párna, a húgod kisegít; nem örülsz. A szemed csillog ébredéstől, látod a lelkem, a fészkünket rendezed; háromnak kell hely. Lelassultál. Nem úgy, mint az öregek, nem fáradt vagy, bölcs lettél, az életet tudni csak így lehet; nem rohanva el mellette, érezni akarod a szelet, a… Tovább (1011.) Rebecca 11 →

Letépte a szalagot, amire a nevét írták, összegyűrte, és a kukába dobta. Elégedetlenül nézett körbe, unta az asztaltársaságot, a cinikus megjegyzéseket és a langyos sört. A pincér ellenségesen méregette, nem nagyon akart dolgozni, folyton eltűnt a konyhában, mintha bárki is ételt rendelt volna. Irritálta az egész hely, az olcsóságával, a rossz kiszolgálással és a kopott… Tovább 1008. nap →

A banktól követték őket. Azóta volt így, mióta nem voltak hajlandóak együttműködni. Egy igazolást vártak tőlük, három adat változott meg, mindig az asszonyt hívták, valami miatt legalább négy ügyintéző. Nem volt világos, hogy mit akarnak, egyik bankos sem tudta elmondani, hogy mi is a probléma, azt meg végképp nem, hogy mi a megoldás. Sam csak… Tovább 1007. nap →

Szárnyaló sasként csapott le az eső a parókiára. A bíborost a nővére és a szakácsnő várta, nudlit készítettek neki, a kedvencét. Nem mondták ki, de mindketten aggódtak; a bíboros nem késett még el vacsoráról az elmúlt három évben. Két hete változott meg minden. Az özvegynél tett látogatásai már a városlakók figyelmét is felkeltették - erről… Tovább 1006. nap →