Szerző: Horák Árpád

A hajlatnál érinted meg a karom, először egy ujjal, aztán hárommal, lassan húzod végig a csuklómig. Csak Te tudsz így hozzám érni. Közben nevet a szemed, meg azt kérdezi, miért nézek ilyen komolyan, mikor az élet játék. Végigsimítom a szád, elmosolyodsz. Ilyen ez a játék nekünk. A pupillád tág. Nem a félhomály miatt, engem akarsz,… Tovább (1005.) Rebecca 10 →

Egyedül vágott át a tisztáson, a háza a fák között állt, azt a saját kezével építette, - neg a nagyapjával. De az öreg már nem élt. A forrás mögött ásta el öt éve, a mamutfenyő alá, annál a forrásnál, ahova a medvék mindig inni jártak. A mancsuk ott dübörgött minden nap az öreg csontjai fölött.… Tovább 1002. nap →