Kategória: .

Alulról néz fel rám. Alacsonyabb. Ezért. A vállig erő haja eltakarja a blúzából kilógó meztelen vállát. A fejét kissé balra döntve, mosolygó szemmel, boldogságot sugározva áll előttem. Kissé félszegen. Ez nem gyengeség. Mindig érzem az erejét. Csak átadja az irányitást nekem. Átadja önmagát nekem. Bizalom. Ez van a mosolya mögött. Ahogy leül az ágyra, a… Tovább 294. Nap →

A tizenhetedik a sorban. Már elsőre sikerül megszámolnod. Nem rontod el. Halványzöld ruhában van. Nagyon különleges ez a szín. Emlékeztet valamire, de nem tudod, hogy mire. Ez az a zöld, ami mindig is tetszett neked. Nagyon közel áll a fehérhez. Mintha koszos fehér lenne, mégis egyértelmű, hogy ez zöld. Nagyon szép szín. Visszafogottan elegáns. Nőies… Tovább 293. Nap →

Érzed a csípős reggeli hideget, ahogy egy lendületes mozdulattal kinyitod a bejárati ajtót, és kilépsz a reggeli napsütésbe. Fagypont körül van a hőmérséklet, mégis ez már a tél valamelyik utolsó napja. Valamelyik legutolsó. A vakítóan sütő nap, a csiripelő madarak és az egyre rövidülő szoknyák a tavasz beköszöntét vetítik előre. Te feketében vagy. Tetőtől talpig.… Tovább (292.) Fehér →

"Gyönyörű vagy! Kedves vagy! Vicces vagy! Okos vagy! Egyedi vagy! Szeretet és gyengédség: ez életed alapja! Sohasem vagy túl sok! Mindig annyi vagy, amennyi kell. Értékes vagy. Egy gyémánt. Egy rózsaszál. Egy gyöngy. Egy kincs! Értékesebb vagy, mint amit valaha is él tudtál képzelni Magadról. Felül tudsz múlni mindent. Mindent! Függetlenül attól, hogy Te kinek… Tovább (291.) Ezt, kérlek, ne felejtsd el! →

A bal kezem felől érkezik. Sötét és ijesztő. Magában hordoz mindent, ami a legvégső. Én előre nézek, és fogva tartom a szemét. Nem fél. Mosolyogva néz rám. Talán boldog is. Nem akart menekülni. A derekamat fogja. Az én kezem a válla alatt, a felkarján pihen. A fejünk olyan közel van, hogy a szánk majdnem összeér.… Tovább (290.) Engem nézz! →