Kategória: .

Először dühös, amikor kérdezed. De visszanyeli. Jólneveltség és naivitás keveréke ez a reakció. Talán félelem? Kicsit az is. A következő alkalommal már kedves. Zavart mosoly és segítőkészség. És mindig ugyanaz a felső. Stílusban ugyanaz. Jól áll neki. Kicsit divatjamúlt, de neki jól áll. Nem feszül rá. Lezser, mégis mindig makulátlan. Tökéletesen áll. És egy fokkal… Tovább (289.) A szépség 💕 →

Ketten vannak. Lehetnének hasonlóak. De nem. Jelentős a korkülönbség. És ami már az első pillanatban feltűnik. A fiatal mesél, az idős kérdez. A fiatal élvezi a munkát, az idős küzd vele. A fiatal mosolyog, az idős morcosan néz. A fiatal segítőkész, az idős gáncsol. A fiatal  szimpatikus, az idős idegesítő. A fiatal várja a holnapot,… Tovább 288. Nap →

- Szomorú vagy? Kowalski a foteljában fekszik, Helga az ablaknál áll, és a parkot nézi. Túl sokat nem láthat. Teljes a sötétség. - Vacsorázni vitte? - Helga, kérlek! - Válaszolj! - Igen. Aztán haza. Helga sóhajtva fordul vissza. Az őrnagyhoz sétál, leül a kanapéra, és a térdére csapja a mindkét kezét. - Igen, szomorú vagyok!… Tovább (287.) District 9. fejezet – részlet →

A szeme játékos, boldog mosollyal néz rám. És követelőzve. A csipőjét enyhén a tenyeremnek nyomja, ahogy megérintem. A hátán fekszik, én mellette a bal oldalamon. A fejét kicsit el kell fordítania, hogy a szemembe tudjon nézni. Egy ideje már nem beszél. És minden reakciójából árad a vágy. Akarja. Mohón akarja kapni, amit már hetek óta,… Tovább (286.) Érintés →

Tombolsz. A harmincadik rohadj meg után sem enyhül. Nem tudod oldani. Legszivesebben üvöltenél. Nem akarod, hogy negtörténjen. A dolgok repkednek körülötted, de ez sem segít. A csattanások, ahogy az öklöd becsapódik, tompán visszhangzanak. De semmi. Semmi. Se erre, se arra. Nincs elmozdulás. Aztán jön egy tiszta pillanat. Mint amikor felmerül az igazság, és megmutatja magát.… Tovább (285.) Szandra →