Kategória: .

Az indián törökülésben ült. Mereven nézett előre, de nyilvánvaló volt, hogy nem érzékeli a külvilágot. A kora meghatározhatatlan volt. Százharmincnak látszott, de nem volt annyi. Nem lehetett annyi! Kétmilliárd emberből csak egy éri meg a száztizenhatot. Hacsak nem ő volt az az egy, és még ráhúzott tizennégyet. Az öreg a semmi közepén ült, mégis tudtam,… Tovább 260. Nap →

A pap harmadszor néz jobbra a ministránsfiúra. Az arca rózsás, de nem a katolikus templomokra olyannyira jellemző hideg miatt. Nyár vége van. Délután hat óra, mégis 25 fok felett van a hőmérséklet odakint. A pap újra oldalra fordítja a fejét. Én kicsit megmozdulok a kényelmetlen padon. Óvatosan ülök arrébb néhány centivel. Nem akarom zavarni a… Tovább 259. Nap →

Ezt Neked írom. Hogy tudd. A szerelem egyesít bennünket Istenben. A szerelem a harmónia mindenben. Szerelem nélkül olyanok vagyunk, akár egy üres hajó. Úszunk a vízen, de a létünk értelmetlen. Szerelem nélkül a hajunk fénytelenné válik,  a bőrünk fakó lesz. Nem mosolyognak ránk az emberek. Ha szerelmesek vagyunk, az apró bosszúságok észrevétlenek maradnak. A napjaink… Tovább (258.) Szerelem →

Amikor meghallod a hangját, már akkor tudod, hogy fél. Nem úgy beszél, ahogy szokott. Hiányzik belőle a könnyedség. Aztán ahogy közeledik feléd. A fejét a földre szegezve. És a léptei. Mintha ólomból lennének a lábai. Úgy rakja az egyiket a másik után, mint aki abban reménykedik, hogy soha nem ér ide. De ideér. Kissé oldalt… Tovább (257.) Félelem →

Először csak a sötét. Valamiért tudom, hogy ez egy alagút. Hogy a föld alatt van. Egy kis füst. Mintha köd lenne. Csak a szeme látszik. Nehéz olvasni belőle. Dac, elszántság, erő, kíváncsiság és egy kis játékosság. Ez fog meg. Elkezdem figyelni. Érzem, hogy vonzódom hozzá. Máris. Ez kicsit meglep. De egyre közelebb hajolok. Aztán a… Tovább 256. nap →