Kategória: .

Az utolsó vendég még be sem lép az ajtón, amikor két gondozó és hét állatorvos rohan feléd, többen orvosi táskával. Lenyűgöz, hogy az orvosok vészhelyzetben milyen gyorsan reagálnak. Acapulcóval a karámhoz léptetsz, és elhadarod az utasítást: minden állatorvos menjen a szakadékhoz,  puskát is vigyenek magukkal, és súlyosan sérült lovakat azonnal lőjék le. A puska említésére… Tovább Kilencvennegyedik nap →

A ménes már a középső dombon van a háromból. Egy vihar sebességével közelednek. Ötszáz ló. A középső domb legalább öt kilóméterre van a háztól, a paták dobogása mégis ijesztően közelinek tűnik. Ötszáz ló. Nincs erő, ami megállíthatná őket. Közvetlenül a ház mellett fognak elvágtatni. Jó eséllyel letarolják a karámot. A vendégek nincsenek jó helyen. Te… Tovább Kilencvenharmadik nap →

Az ágyban fekszik. Nem tudod, miért, majd felrobban a rengeteg energiától. Úgy ül, mintha ugrani készülne: minden izma tónusos. Az arcán hihetetlenül boldog mosoly. Sugározza magából: anya vagyok. A szülés fájdalma már sehol nincs. Ahogy a fiát fogja a bal kezében... Mintha mindig is ezt csinálta volna. Mélyen a szemedbe nézve fogad, ahogy az ágya… Tovább Kilencvenkettedik nap →

Az átlátszó üvegen keresztül nézed. Valójában nem is üveg. Húsz milliméter vastag plexi. Nagyon jó minőség. Semmi hiba, teljesen áttetsző, semmi opálos torzítás. Bent egy ápolónő mozog magabiztosan az ágyak között. A haja fekete, és a konty méretéből ítélve, amibe feltűzte, nagyon hosszú lehet. Meglát téged, ahogy az üvegfal másik oldalán állsz. Megáll és rád… Tovább Kilencvenegyedik nap →

Először mind a kettőt elveszed, aztán kicsit később, az egyiket visszateszed. Megszólalt a lelkiismereted. Érzed, hogy mind a kettőt vissza kellene tenned, de a játékos éned nem hagyja. Meg akarod piszkálni a dolgokat. Bele akarsz nyúlni. Nem a legjobbkor, mert amúgy is hatalmas a káosz. Ösztönös cselekvésnek sem nevezhetjük, mert rágódsz a dolgon. Sokat. Aztán… Tovább Kilencvenedik nap →