Kategória: .

Etel már felöltözve, utcai ruhában ül a karosszékben a kórteremében, és az ALANYhoz hajolva, szórakozottan játszik annak a pólójával. Egész pontosan a pólója ujjával. Bal mutatóujjával egy kilógó cérnaszálat tekerget, amit az ALANY többszöri felszólítására sem hajlandó letépni. Jobb kezével a telefonját tartja a füléhez, és időnként belehümmög. Hogy nyomatékosítsa a hümmögést, néha bólogat is.… Tovább Ötvenhetedik nap →

Etel a liftre vár. A betegszállító profi, érzi, hogy Etel nem igényli a csevegést, ezért hallgat. Etel arcán még mindig ott a mosoly, amit az ALANYtól való elköszönés váltott ki belőle. Ahogy tolta ki a kórteremből a betegszállító, az ALANYnyal egyszerre intettek egymásnak, ráadásul ugyanúgy, enyhén meggörbített ujjakkal. Aztán ezen egyszerre mosolyodtak el. Milyen jó!… Tovább Ötvenhatodik nap →

- A kisasszonyt átszállítjuk az épület másik szárnyába, néhány vizsgálatra - mondja az orvos, aki bejön a kórterembe, és megáll Etel ágyánál. - Az előzetes vizsgálatok alapján, a mérgezés enyhe volt, és semmi maradandó károsodást nem találtunk. A biztonság kedvéért elvégzünk néhány további, mélyrehatóbb vizsgálatot. Az eredmények délre meglesznek. Úgy gondolom, néhány nap után hazamehet.… Tovább Ötvenhatodik nap →

A szőke ikrek kimennek a kórteremből. Együtt. Az édesanyja egy újságot lapozgat, és csak néha veti rá aggódó pillantását. Az ALANY továbbra is a fotelben ül. Ahh. Igen. Nem tud mozdulni. Neki is bekötöttek egy infúziót. Hihetetlen! Nem kért külön kórtermet, hogy vele lehessen. Nyilván ő csak egy infúziót kap. Az ő állapota nem olyan… Tovább Ötvenhatodik nap →

Etel a szeme sarkából látja, hogy egyenletesen csepeg az infúzió az ágya bal oldalán álló állványon. Hogy aztán a karjába folyjon. Csend és béke van a kórteremben. Jólesik neki a helikopter zaja után. Szokatlan nagy a csend. Ha a szőke ikrek nem suttognának a sarokban, azt gondolná, hogy megsüketült. Az ALANY egy fotelben ül, és… Tovább Ötvenhatodik nap →