Kategória: .

Etel már harmadszor markolja meg a fogkeféje mellett a levegőt, amikor leesik neki, hogy baj van. Az óriás! Úristen! Ez nem lehet! Hátratántorodik, és csak azért nem esik el, mert megkapaszkodik a törölközőtartóba. Az ALANY! És Mirci! Telefonálnia kell. Elindul a nappaliban lévő telefon felé, de pár lépés után megfordul vele a világ, és elterül… Tovább Ötvenötödik nap →

Egy óra telik csak el Etel távozása után, amikor Mirci ismét a fejeden állva ébreszt. Illetve csak állna a fejeden, mert a lábai szétcsúsznak, és Mirci meleg, érezhetően puffadt hasa a fejeden landol. Mirci panaszos nyávogással veszi tudomásul, hogy a lábai elgyengültek, és a hasa kőkeményre puffadt. Mirci hasa, és a fejed találkozásakor azonnal megszólal… Tovább Ötvenötödik nap →

- Egész nap nem ettem - Etel leginkább magához beszél - és mégsem vagyok éhes. - Beleharap a falatkába, és nem túl nagy lelkesedéssel rágni kezdi. Mirci, ha tudna, mosolyogna, olyan nagy gyönyörűséggel veszi tudomásul, hogy rövidesen enni fog. - Na, csak egy falatot - Etel újra az ALANY szájához nyújtja a kezében lévő, már… Tovább Ötvenötödik nap →

- Amikor reggel felkelsz, gondolj arra, hogy milyen kiváltság életben lenni, gondolkodni, örülni és szeretni - nyitja meg Etel a társalgást. Az ALANY csak hümmög. Ismeri a Marcus Aurelius idézetet, és nem talál szavakat, amivel enyhithetné Etel gyászát. A mondatból megérti, hogy bár Etel tudja, hogy minden halálból élet születik, de ez az elmúlás pillanatában… Tovább Ötvenötödik nap →

Hozzám indult, gondolja Etel. Végre. Találok egy kis megnyugvást. - Csak magában tud mosolyogni. Amikor az ALANYhoz ér, két kézzel átkarolja a derekát. Hozzásimul, és merőn a szemébe bámul. Tudja, hogy nincs szükség szavakra. Az ajtón is együtt, egymást átkarolva lépnek be. Az ALANY az ágyra ül, Etel egyből az ölébe fekszik, a combját párnának… Tovább Ötvenötödik nap →