Horák Árpád

Úgy fénylett a hegytető, mint minden olvadáskor. A késő májusi meleg és nagy szél kellett hozzá; június vége előtt ritkán olvadt a hágóban. Itt, háromezer méter felett, ritka levegőben épített kunyhót Jurass. Ide a hegyi kecskék is csak nyáron jöttek, akkor, amikor az erős napfény már zöld mohával borította be az éles köveket. A kunyhó… Tovább 803. nap →

Egyre erősödő hiányérzet és düh: így telt az este. A remegés, ami délután kezdődött, már elmúlt, a helyét átvette a kétségbeesés, a félelem és a gyötrődés. Reggel jeleket látott, magának bizonygatta, hogy az csak káprázat, nem a valóság, mert nem lehet az. Könyörgött magának, hogy térjen magához, de egy erő csak húzta, húzta és nem… Tovább 802. nap →

Világosbarna nadrágot viselt, azt a senki által nem szeretett színt, könnyű anyagból. A kisbolt fele tartott, és ahogy befordult a Kristal strassén, a szél meglebegtette a nadrágot, a combjának feszítette, rátapadt, láthatóvá téve az alakját. Gwen szélcsatornának hívta azt a részt, és ott tényleg mindig mozgott a levegő, viharok előtt is ott csapott le először.… Tovább 801. nap →

A narancssárgát választotta, azt, amelyik a halványzöld előtt állt, közben az orrcimpája erőteljesen pumpálta az orrába a füstöt. A csípős illata egy szultán palotájába repítette volna bármikor, de az a nap más volt, mint a többi. Csak forgatta a gyertyát, és homlokráncolva kutatott az emlékei között, és próbálta felidézni, hogy a két szín megegyezik-e. Minél… Tovább 799. nap →