Hátrafelé mászott a forró homokban, az egyik ollójával spirálokat hagyva maga mögött. Két hónapos volt, amikor elvesztette az egyik lábát, és az elmúlt tizenhét évben csak csálé nyomok maradtak utána a tengerpartokon. Másfélszer akkora volt, mint a többiek, és lilába hajló vörös színétől különlegesnek látszott. Megszokta már, főleg a gyerekek figyeltek fel rá, botokkal piszkálták,… Tovább 783. nap
782. Nap
Pattogott és reccsent, aztán úgy omlott össze, mint egy ferde torony, és a rakás tetején fekvő hasáb tompa puffanással landolt a parázsban. Fél órája égett a tűz. Közben a nap lebukott a fák között, és az utolsó sugara sikítva fröccsent szét a mélyzöld lombokon. Kilenc óra lehetett, talán több, későn sötétedett egy meleg nyári nap… Tovább 782. Nap
(781.) Aputélapó 8. befejező rész
Márk hősiesen tömte magába a csokikat, mert csak ritkán adatott meg neki, hogy ezt reggeli előtt tehette, de amikor Bence megjelent álmos fejjel, és leült a pad rövidebb szárnyára, ugrásra készen várta, hogy mikor megy ki a lépcsőházba, hogy megnézze, neki mit hozott a Mikulás. Ő is ott akart lenni. – Bence, drágám! Kint van… Tovább (781.) Aputélapó 8. befejező rész
(780.) Aputélapó 7. rész
Amikor apa belépett a konyhába, Márk teli szájjal, boldogan emelte fel a csomagot felé, mint valami trófeát, és mondott is valami olyasmit, hogy mézdfitkabdam. Apa mellé ült, a feje felett szájon csókolta anyát, ő pedig álmos mozdulatokkal, masszírozni kezdte az arcán körbefutó piros csíkot, amit talán egy erősebb gumi hagyott. – Korán keltél ma, drágám!… Tovább (780.) Aputélapó 7. rész
(779.) Aputélapó 6. rész
A Mikulás fehér szakálla oldalra mozdult, mintha önálló életet élne, és ahogy odanyúlt, és megrángatta, felcsúszott a nehéz anyagból készült ruhájának az ujja, és láthatóvá vált a karlánca. Ami pont olyan volt, mint az apáé. Márk ezt igencsak érdekesnek találta, legalább annyira, minta szakállrángatást. Ő is meg akarta rángatni a szakállát, de anya már hívta.… Tovább (779.) Aputélapó 6. rész
Horák Árpád 