Vadul, mégis bizonytalanul rágta a parlagfüvet; valami keserű, méregszerű íz keveredett a sárga virágból kiszóródott virágpor édeskés ízével. Nem is volt édes, csak Niel agya kötötte össze a mézzel és a szerelemmel. Rágás közben Sarahra gondolt, ami nem volt különösebben meglepő számára: folyton rá gondolt. A banya bólogatva magyarázott valamit, elmúlik az allergiája, mondta, vagy… Tovább 773. nap
772. nap
Tolatva jött ki a garázsból, és ahogy meglátta a közeledő autót, fékezett, aztán visszagurult a füvesített feljárón. Nem szeretett így kiállni, egyedül, nem látta be a kanyart, a feljáró pedig olyan meredek volt, hogy kézifékkel is csak nehezen tudott elindulni. Három éve már olyan autója volt, ami visszagurulásgátlóval volt felszerelve, de hiába vette meg az… Tovább 772. nap
771. Nap <3
Felhős és napos időszakok váltogatták egymást, langyos déli szél fújt, a tó felől kócsagok rikoltását hozták a hullámok. Lassan ébredt a völgy, álmosító hőség ült rá a lelkekre, és szegezte őket a földhöz. Óramű pontossággal érkezett a jégkrémes autó, aznap is. Rátolatott a dupla szárnyú, még zárt kapura, és kettőt dudált. A szokásos hajnali rituálé.… Tovább 771. Nap ❤
(770.) Által III.
Ismerős volt az arcéle, a kora nyár első barnaságával, megtorpantam, ahogy megláttam, és megdobbant a szívem. Úgy dobbant meg. Tudtam, hogy nem ő az, mit keresne egy pesti piacon délben, a hasonlóság mégis előhozta az emlékeket, és egy felismerést, hogy kire jellemzőek ezek az arcvonások: egy népcsoportra. Aztán egy guru ugrott be, aki imádta ezt… Tovább (770.) Által III.
(769.) Által II.
Az élet csak bolyongás nélküle, változatlan fénylő gyémánt felett. A kirakóst utolsó darabja formálja egységgé. Mint azon a napon. Föld felé fordított arccal zárta be a vasajtót, és amikor rádöbbent, hogy szerelmes lett, az út hazáig, - a lágy, permetező ködben -, megváltozott. A lejtő végén, úgy fordult be az étterem előtt, mint eddig, átvágott… Tovább (769.) Által II.
Horák Árpád 