Horák Árpád

Mereven, az utcára néző ablaktábla felé állt arccal, de azzal a beszédes merevséggel, ami csak a nők a sajátja. Mosolygott és mégsem, figyelt és mégsem, mégis valahogy beszélt. Nem a szájával, bár azzal is, de azzal mást mondott, mint a szívével; a szívével azt mondta, a tiéd vagyok. Lassan fordult el, hogy elmenjen, kiélvezett minden… Tovább (768.) Által →

Fiorellának hívták, állította, hogy ez magyar név, de az osztálytársai megegyeztek, hogy csak olasz lehet, mint Fiorella apja, akit még senki nem látott, bár Fiorella szerint létezett, és magyar volt ő is, mint a neve, de ez ellentmondott a fekete hajának, a barna bőrének, és a sötét szemének. Fiorella szerint a magyarok között is vannak… Tovább 766. nap →

Ezüstösen csillogott, és messziről látszott a sűrű, fénylő felületről, hogy higany folyik az utcán. Az emberek morogva kerülgették, féltek tőle, soha nem láttak még ilyet. Nem csak az volt a meglepő, hogy egy mérgező nehézfém esővízként hömpölyög az út menti árokban, hanem a mennyisége is. Több ezer liter lehetett, bár a végét senki nem látta,… Tovább 765. nap →

Százharminc méterrel a cél előtt esett össze, ott dőlt a bajnoki cím, nem Ted nyert. Az egyetemi bajnokság nem volt fontos, a világbajnokságra készült, az meg csak három hónappal később lett volna, ezért engedett a csábításnak, és elfogadta a meghívást. Egy sörözésről volt szó, semmi kemény elhajlás, csak egy kis lazulás. Öten mentek, Sandra is… Tovább 764. nap →

- Emlékszel, apa? A játszótéren, arra a fiúra. Eltört a keze. Emlékszel? Akkor is ez történt. - Fred bólintott, hogy hallja, de nem emlékezett. Francesca is tudta, hogy nincsenek emlékei az ilyen dolgokról. Soha nem emlékszik később, hogy mi történt. Erre sem fog. - Elszabadultak a csövek, és letarolták a ligetet. Hatalmas csatornacsövek voltak. Egy… Tovább (763.) Isten megbocsát 12. befejező rész →