Horák Árpád

Fred szégyenkezve fordult Susan felé. Próbálta felhívni magára a figyelmet, de Susan csak vadul türögette szőke fürtjeit a füle mögé, és előre hátra hintázott az ülésben, amennyire az öv engedte. Susannak még nem kellene elmennie, csak most kezdte az életét, ő meg csak magára gondolt. Fred imára kulcsolta a kezét, a tekintetét az ég felé… Tovább (755.) Isten megbocsát 9. rész →

A repülő lassan zuhant, nem volt ijesztő, nem lobogott az utasok haja, és nem volt sikoltozás. A csend, ami a kapitány bejelentése után ülte meg az utasteret, állandósult, egy kisfiú kérdezgette csak az anyját, hogy anya, mi van. Zuhantak. Valami hajtóműprobléma, Fred csak ennyit értett, és a rémület utáni békét. Azt értette. Jön a halál,… Tovább (751.) Isten megbocsát 8. rész →

Fred óvatosan vette el pezsgőt, a gép már a levegőben volt, ő szédülni kezdett, és mióta beteg lett, nem tudta, hogy ezek tünetek, vagy ha még mindig egészséges lenne, akkor is történne vele ilyesmi. Susan, a kisebb unokája az ölében ült, egy sárga, lógó fülű kutyát simogatott, és mesélt neki. Valami ovis történet volt, Fred… Tovább (750.) Isten megbocsát 7. rész →

Negyed órát bóklászott az óriási parkolóban, amíg megtalálta a zöld Mazdát. Két ember állt a kocsi mellett, és őt nézték. Fred nem emelte fel a fejét, nem volt kedve vitatkozni, nem érzett elég erőt magában ehhez, és bossús lett, hogy az egész parkolóban, miért pont csak az ő autója mellet áll valaki. - Apa? -… Tovább (749.) Isten megbocsát 6. rész →

Bizonytalanul nézte magát a reptéri mosdó tükrében, az utóbbi időben elvékonyodott haját elfeküdte, borostás volt, és annyira nyúzott volt, hogy csodálkozott, hogy nem tartóztatták le. Többször erőset kellett pislognia, hogy élesen lássa az arca kontúrjait, a mesterséges fény homályossá tette a világot, és Fred most örült ennek. Nem akart semmit látni. fogalma sem volt, hogy… Tovább (748.) Isten megbocsát 5. rész →