Horák Árpád

A nap a nyár minden melegével hevítette az aszfaltot, délután háromra már harminckét fok volt, az arborétum sem vonzotta a látogatókat, négy autó állt csak a parkolóban, abból kettő a dolgozóké volt, az egyik meg az öreg Kadlicseké, az már fél éve nem mozdult el a helyéről, akkor halt meg az öreg, a felesége meg… Tovább 716. Nap →

A nap magasan járt, éles, vakító fénnyel töltötte be a játszóteret, Chris az IPhoneján böngészte a sporthíreket, nem figyelt Jielre. Jiel a mászóka alján ült, két homoksütemény ült előtte, de már a harmadik is készült, mivel két képzeletbeli vendéget várt a reggelihez. Nyugodtan beszélt hozzájuk, már megtanulta, hogy a felnőtteket ez nem zavarja, játéknak gondolják,… Tovább 715. Nap →

A kék szoknya erősen elütött a rózsaszín körömcipőtől, a lány boldogan mosolygott, és Hollywood-i sztárként forgott körbe, fogalma sem volt a disszonanciáról, csak a sikert látta, azt akarta látni. Nagyon alulról jött, mélyszegénységből, tizenheten huszonkét négyzetméteren, tankönyvre nem volt pénz, ételre se nagyon, a tehetsége gyorsan kiemelte mégis, onnan, ahonnan nincs kiút. Ezt hallgatta, hogy… Tovább 714. Nap →

Három kilométerre volt a benzinkúttól, mardosta az éhség, rántott húsra vágyott, három napja csak zabkását evett, annak ellenére, hogy a gyertyák eladásából származó összeg még a bankszámláján kamatozott, és havonta három millió dolláros bevételhez juttatta, és ezzel a leggazdagabb amerikai családok közé emelkedett, pont úgy, ahogy gyermekkorában elképzelte, amikor az arcát az autóúvegnek nyomva álmodozott,… Tovább 713. Nap →

A békakirályfi a partra ugrott, hármat brekegett, majd nem mozdult. Ilyenkor jöttek reggelenként a sáskák, csapatokban vonultak, és akkora zajt csaptak, hogy a lápvidék folyótorkolat felőli része mozdulatlanná merevedett, és csak rájuk figyelt. A raj a mocsár mellett álló cserjékre szállt le, mégis folyamatosan mozgásban volt, mint egy élő, zöld felhő. A kócsagok kinyújtott nyakkal… Tovább 712. Nap →