Horák Árpád

Ezt Neked írom. Hogy tudd. A szerelem egyesít bennünket Istenben. A szerelem a harmónia mindenben. Szerelem nélkül olyanok vagyunk, akár egy üres hajó. Úszunk a vízen, de a létünk értelmetlen. Szerelem nélkül a hajunk fénytelenné válik,  a bőrünk fakó lesz. Nem mosolyognak ránk az emberek. Ha szerelmesek vagyunk, az apró bosszúságok észrevétlenek maradnak. A napjaink… Tovább (258.) Szerelem →

Amikor meghallod a hangját, már akkor tudod, hogy fél. Nem úgy beszél, ahogy szokott. Hiányzik belőle a könnyedség. Aztán ahogy közeledik feléd. A fejét a földre szegezve. És a léptei. Mintha ólomból lennének a lábai. Úgy rakja az egyiket a másik után, mint aki abban reménykedik, hogy soha nem ér ide. De ideér. Kissé oldalt… Tovább (257.) Félelem →

Először csak a sötét. Valamiért tudom, hogy ez egy alagút. Hogy a föld alatt van. Egy kis füst. Mintha köd lenne. Csak a szeme látszik. Nehéz olvasni belőle. Dac, elszántság, erő, kíváncsiság és egy kis játékosság. Ez fog meg. Elkezdem figyelni. Érzem, hogy vonzódom hozzá. Máris. Ez kicsit meglep. De egyre közelebb hajolok. Aztán a… Tovább 256. nap →

A traileren látom meg, már sokadszor mostanában. Ez egy régebbi típus. Ami ott áll minden este, ugyanazon a helyen, az a legújabb. Mindig látom. Bekanyarodik előttem a körforgalomba. Mindenhol ott van. Mutatja magát. A sors elém hozza. Isten megmutatja, hogy van ilyen. Hogy van ilyen is. Tényleg szép. Kétségtelenül. Eltalálták az arányokat, a forma új,… Tovább 255. nap →

Kocsival jössz haza. Először nem így akartad. De nem úgy telt az este, ahogy tervezted. Nem adsz túl nagy gázt, ahogy elkanyarodsz a járdaszegélytől. Úgy érsz haza, hogy az útra nem is emlékszel. Robotpilóta üzemmódban. Elgondolkodva ülsz le. Még azon a ponton is úgy jöttél át. Ahol mindig fokozottan figyelsz. De ma nem. Még csak… Tovább 254. nap →