A nő csábít, a férfi hódít. Ahogy belépsz, még nem érzékeled, hogy valami megváltozott. A beszélgetés is a szokásos módon indul. Tétova mozdulatok, szemkontaktus csak pillanatokra, akkor is zavartan. Az iroda előterében állsz meg. Ő a belső irodából jön ki. A rá annyira jellemző erősen ringó mozgásával, egy a rá még inkább jellemző szabású nadrágban.… Tovább (263.) Csábítás 2. Rész
(262.) Csábítás 1. Rész
A nő csábít, a férfi hódít. Az asztal szélének támaszkodva állsz, karba font kézzel. Nem nézel felé, az épület előtt parkoló autókat nézed a hatalmas üvegtáblán keresztül. Érzed a vibrálást. Csak Ő jelez, te nem. A lelkedet nem tudta elérni. Unottan fordulsz vissza. Egy pillantást vetsz rá, és látod, hogy vár tőled valamit. Megcsóválod a… Tovább (262.) Csábítás 1. Rész
261. Nap
Egy régi barát jutott eszembe. Nem volt nehéz rá gondolni, mert szóba került. Egy vörösborvásárlásos üggyel kapcsolatban. Az egy jó nap volt. És akkor még Ő is jól volt. Visszavett az önpusztításból, felszedett pár kilót, a párjával sínen voltak a dolgok. Szerinte a pár kiló több volt az optimálisnál. Közel járt az igazsághoz. Aztán jött… Tovább 261. Nap
260. Nap
Az indián törökülésben ült. Mereven nézett előre, de nyilvánvaló volt, hogy nem érzékeli a külvilágot. A kora meghatározhatatlan volt. Százharmincnak látszott, de nem volt annyi. Nem lehetett annyi! Kétmilliárd emberből csak egy éri meg a száztizenhatot. Hacsak nem ő volt az az egy, és még ráhúzott tizennégyet. Az öreg a semmi közepén ült, mégis tudtam,… Tovább 260. Nap
259. Nap
A pap harmadszor néz jobbra a ministránsfiúra. Az arca rózsás, de nem a katolikus templomokra olyannyira jellemző hideg miatt. Nyár vége van. Délután hat óra, mégis 25 fok felett van a hőmérséklet odakint. A pap újra oldalra fordítja a fejét. Én kicsit megmozdulok a kényelmetlen padon. Óvatosan ülök arrébb néhány centivel. Nem akarom zavarni a… Tovább 259. Nap
Horák Árpád 