Horák Árpád

Mirci azonnal leugrik az ágyról, ahogy az ALANY Etel kabinjába lép, és az ALANY lábához dörgölőzik. Már ránézésre sem olyan tömött a bundája, mint a mérgezés előtt, és ahogy az ALANY felemeli, érzi, hogy bizony jócskán leadott a túlsúlyából. Határozottan jót tett neki ez a néhány napos böjt. Az ALANY a fotelbe ül, Mirci az… Tovább Hetvennegyedik nap →

A lányok édesanyja belemerül a mesélésbe. Az ALANYnak megelevenedik Susan gyerekkora, az első lépések, az első szavak, az iskola, a kamaszkor... A nap már a horizont felé tart, amikor megjelenik a fedélzeten Etel és a lányok édesanyjának a férje. Etel az édesanyjához lép, puszit nyom az arcára, és megszólal - Dolgoznunk kell anya - Az… Tovább Hetvennegyedik nap →

- Hogy érzed most magad? - Az ALANY nem válaszol azonnal. Elgondolkodva nézi az óceánt - Etel csodálatos lány. Őt megkapni olyan, mint egy ajándék. Látni, hogy milyen fantasztikus embert neveltél. Ugyanakkor ez egy veszteség is. És bár ez nem halványítja el az örömöm, de van bennem egy hiányérzet. Egy gondolat, hogy mi lett volna… Tovább Hetvenharmadik nap →

Tartottam az első találkozásodtól Etellel, folytatja a lányok édesanyja. Féltem később is, hogy az intimitás a megfelelő keretek között maradjon. De Te fantasztikus férfi vagy. Megérezted a különbséget. Pedig az csak nüansznyi. Mégsem lépted át a határt. És a legkisebb lányommal? Ott is ugyanígy. Nem véletlenül bolondultam érted annak idején. Egy kezemen meg tudom számolni,… Tovább Hetvenkettedik nap →

Emlékszem arra, amikor huszonhat év után megláttalak. A lélegzetem is elállt. Hiszen huszonhat évig minden nap velem voltál. Éreztem a lelkedet. Hogy az az ösztönös jóság, ami bennem van, neked is részed. Emlékszem, ahogy a monitort figyeltem, amikor először találkoztál Etellel, és ráfogtad a fegyvert. Emlékszem, hogy Etel nem félt. Soha nem találkozott veled, mégis… Tovább Hetvenkettedik nap →