Horák Árpád

Én is mindenre emlékszem, mondja Etel édesanyja. A mosolyodra, amit annyira imádtam. Az erős kezedre. A puha szádra. Arra, ahogy magadhoz húzol. A szemedre. Ahogy mesélsz lelkesen. A határozottságodra. Az empátiádra. Mindenre emlékszem. Arra, hogy mennyire vártam, hogy újra lássalak. És a tó vizére, ami feketének látszott. Aztán a felismerésre is emlékszem, amikor szembesültem azzal,… Tovább Hetvenkettedik nap →

Emlékszem a hold csillogó fényére a tó vizén. Az éjszakai sétára az üres strandon. Arra, hogy mesélsz az életedről. Hogy újra találkozunk. A meglepetésre, amit okozol. A nyakad ívére. Az ösztönös jóságodra. A farmerodra. A keresztnevedre. Hogy évek múlva is eszembe jutsz. A barátaidra. A történetre a folyó kanyarulatából. Arra, hogy fogod a kezem. Arra,… Tovább Hetvenkettedik nap →

Etel édesanyja a jachton várja őket, és egyből az ALANYhoz megy, ahogy az Etellel a fedélzetre lép. Etel Mircihez indul, hogy még vacsora előtt megetesse, Etel édesanyja pedig az ALANYba karol, és elsétálnak a felső fedélzet felé. Hát! Eljött a perc, gondolja az ALANY. - Mióta tudod? - Pár napja - Te egy fantasztikus férfi… Tovább Hetvenkettedik nap →

- Este a családom minden tagjával beszélni fogok - Etel néhány óra alvás után avatja be a dolgok állásába az ALANYt. - Édesanyával kezdem, aztán sorban a többiek. Etel a teljes tervet elmondja. Minden apró részletet. Néhány dolog változott csak az utóbbi napokban. Apró módosításokra volt szükség mindössze. A helyzet kényes. Borotvaélen táncol. De nem… Tovább Hetvenkettedik nap →

A nyomozást vezető magas férfi már a motorcsónak induláskor kijelenti, hogy nem marad a szigeten, Etelt váltva, visszatér a jachtra. Etellel üdvözlik egymást, és ahogy a főnyomozó beszáll a motorcsónakba, az már indul is vissza. Etelen nyoma sincs az izgalomnak. Kiváló vezető lesz, gondolja az ALANY. A céget szóba sem hozza, Mirciről mesél, akit hízókúrára… Tovább Hetvenegyedik nap →