Horák Árpád

- Holnap reggel a szárazföldre repülök. Vigyáznál addig Mircire? - Azt mégis hogy kell csinálni? Aludjak vele egész nap? - Csak szeresd őt! - Jó. Majd párszor meghúzom a farkát, hogy tudja, törődök vele - Etel a szemét forgatja a válaszra. - Te aztán értesz a macskákhoz! - Naa! Te még meg sem születtél, amikor… Tovább Hatvannegyedik nap →

Etel hurrikánként közeledik az ajtóban megtorpanó ALANY felé. Két centire áll meg előtte, és a szemébe nézve, a jobb kezét ökölbe szorítva teljes erőből mellkason vágja. Az ALANY csak nevet, az arcát oldalra fordítva, és az állát enyhén felvetve. Etel tettetett dühvel néz rá, és közben a jobb keze határozottan kivágódó mozdulatával az ágyra mutat.… Tovább Hatvannegyedik nap →

- A kabinodba menjünk! - Először Mircihez megyek - A kabinodba menjünk! - Mirci! - Az ALANY már harmadszor mondja el, hogy Etel kabinjába menjenek, amikor a motorcsónak, ami szigetről visszahozta őket, a jacht mellé siklik, és egy biztonsági tiszt a kezét nyújtja Etelnek, hogy kisegítse a fedélzetre. Etel a felismerés fényével az ALANY felé… Tovább Hatvannegyedik nap →

Késő délután lesz, mire befejezi a történetet. Etel szó nélkül áll fel, és ereszkedik az óceánba egy szikláról. Jó fél óra múlva tér csak vissza. - Lemaradtunk az ebédről - Lefekszik, és az ALANY combján pihenteti a fejét. Azon gondolkodik, hogy hogyan mondja el az ALANYnak. Azt, hogy tudja, hogy az összetartozásnak nincs magasabb foka,… Tovább Hatvannegyedik nap →

- Tizenöt perc - Ahh, az nagyon kevés. Biztos, hogy több! - Etel nyeri a fogadást, a szőkék másfél óra után elégelik meg a kényelmetlen sziklákat, és térnek vissza a jachtra. Etel arra gyanakszik,  hogy hagyták nyerni. Az ALANY és Etel kettesben maradnak. - Szóval? - Szóval mi? - Mi volt a semmi, ami történt?… Tovább Hatvanharmadik nap →