Szerző: Horák Árpád

Fincsi férfi volt. A neve alapján lehetett volna nő is, de ő férfi volt. Csillagász. A fekete lyukat kereste. A csoda december elején történt vele. Semmi köze nem volt a karácsonyhoz. A legnagyobb bevásárlóközpontban volt a fővárosban, és már kezdett kiborulni a tömegtől, amikor a nő odalépett hozzá. Parfümöt árulok, mondta. Hamisítvány. Így kezdődött. Fincsi… Tovább (1286.) Fincsi →

Sajtburgert evett, kólával. Fél litert kért, meleg volt az augusztusi délután, szomjasabb volt, mint reggel, ébredés után. Sandra hozta be neki a kávét reggelente, és egy nagy pohár vizet. Szomjasnak látszol, ezt mondta. Így kezdődött a nap. Aztán jöttek a kérdések. Az előző napról. Sandra az előző éjszakáról kérdezte. Mindent tudni akart. Szelíden kérdezte, mintha… Tovább (1286.) Semleges kérdés →

Százhúsz éves közösségi ház helyére épült a toronyház. Susan balettozni járt oda, ott tanult meg korcsolyázni is, és Richardot is ott ismerte meg. Május másodikán kezdték a bontást. Susan a kordon mögött állt, három rágót rágott egyszerre, a válla előre esett, a háta meg olyan merev volt, mint egy négyméteres vasbetongerenda. Susan nem írta alá… Tovább (1285.) Toronyház délen →

Amikor a nagynéném hozzánk költözött a hatvanas évei végén járt. Néhány hét után elkezdett nap közben kiöltözni. Leült a kirúzsozott szájával a nappaliban, és mosolygott a semmibe. Kérdeztük tőle, hogy kire vársz. Azt válaszolta, hogy a főbérlőjére. Hónapokig ment ez. Soha nem tért már vissza közénk. Egy öregotthonban halt meg. Egyedül. Huszonnégy évvel a halála… Tovább (1284.) Kire vársz? →

Kutya pislog a padlón séta után, gondolatok nem maradnak benned - az őszi szél kifújta belőled. Jön a tél. Mindig jön. De most nem akarod. A fehér blúzod a havat idézi, hogy elolvad majd, sár lesz, olyan, amitől óvatosan lépkedsz, hogy a cipőd tiszta maradjon, lelkedet óvod így; a renddel. De ez csak tél végén… Tovább (1284.) A tettek az emlékműveink →