Szerző: Horák Árpád

Tremmeltek. Josh nem tudta, mit jelent ez a szó, három hete költözött Észak Dakotába, magát az eljárást sem ismerte, Susan mutatta meg neki, meg a falut is, bár azon nem sok látnivaló volt, Susanon kívül. Josh azonnal beleszeretett, másnap megkérte a kezét, és Susan igent mondott neki. Azt mondta, már várta Josht, Josh nem értette… Tovább 1085. nap →

A hátsó boxban ülök le, bár már nem szeretem annyira, mióta bekameráztak. Nem rendelek, megvárlak, jók ezek a beszélgetések veled. Nyugodt és békés lesz tőle minden. Kint süt a nap, mellettem szobanövény, üres a hely, csak egy asztalnál ülnek. Megjössz. Kávét iszol sok tejjel, az édesítőt a táskádból veszed elő, közben már mesélsz, az életed… Tovább 1084. nap →

Fran a sivatag szélétől követte a konvojt, nem próbált rejtőzködni, előző nap utasítottak el, azóta ment utánuk, ugyanúgy mint előtte. Egy Krock nevű férfi volt a csapat vezetője, megmondta Frannak, egyenesen a szemébe, hogy örömlányokat nem hagy a gyerekei közelében élni. Ez a Krock vallásos volt, de nem bigott, és Fran hallott róla egy s… Tovább (1083.) Nem tudom →

Nem annak látszanak a szavak, aminek látod őket, a rejtett értelmük mögött lehet minden, egyszerűség is. Harminc perc. Mondhat sokat vagy semmit, táncolhatsz, ha hallod, vagy nézhetsz bambán, széthulló fogaskerekeket látva mindenhol gurulni, vagy jöhet neked ettől sülő palacsinta illata, tó felől fújó szellő vagy tábortűzből szálló füst. Lehet bármi. Nekem nem ezt jeleni. Ismerned… Tovább (1082.) Harminc perc →