Kategória: .

Napkeltéig beszélgetünk. Olyan gyönyörű a reggel, hogy Zoéval elfelejtjük, hogy haza akartunk indulni. Úgy döntünk, hogy én Kadával a folyóhoz megyek halat fogni, Zoé pedig a húgával a tisztáson marad. Indulás után Kada arra kér, hogy meséljem el az utolsó csatát, amiben részt vettem. Ezerszer hallotta már, és még ezerszer akarja majd hallani. Kada erős,… Tovább (105.) Kilenc holdtölte 14. rész →

- Mesélj nekem arról, hogy hogy fogunk élni! - Zoé, fejével a vállamon, mellettem fekszik. Az ég felhős, nem látszanak a csillagok. Ez már a második nap, hogy éjszakára beborul. Az idő még mindig őszies. Semmi nem utal arra, hogy kemény tél közelegne. A holdat sem látni, csak a jobbra tőlünk izzó parázs ad némi… Tovább (105.) Kilenc holdtölte 13. rész →

- Dobog a szívem! - Zoé rajtam fekszik, és a mellkasát a fejemnek préseli. - Megtennéd, hogy lejjebb csúszol egy kicsit? - Dobog a szívem! - Ismétli meg Zoé, és esze ágában sincs megmozdulni. - Észrevetted, hogy a sír, ahova a halottakat temetjük, és a sír, amikor csorog a könnyünk, az ugyanaz a szó. Ha… Tovább (104.) Kilenc holdtölte 12. rész →

Nagy mennyiségű élelem, bőrök és száraz fa. Ez fogad a barlangban. Zoé áhítattal néz körbe. Először látja a barlangot. Én már el is felejtettem, hogy milyen szép. A barlang közepén egy hatalmas ovális szikla van, mögötte több méter magasban ered egy forrás, és felette a barlang igazi különlegessége: az öt bejáratból négy, ahonnan most is a barlangba… Tovább (103.) Kilenc holdtölte 11. rész →

Egyszerre torpanunk mag, ahogy Mannont meglátjuk. A második hegy legmagasabb pontján vár bennünket. Jó messzire eljött egyedül! Mannon látása nagyon megromlott az utóbbi időben. Egyedül nem szokott kimozdulni. Ilyen messze pedig végképp nem. Valami fontos vezeti most. És valami, ami nehéz neki. Az elmúlt pár napban évtizedeket öregedett. Az arca hamuszürke, a tejfehér haja csapzottan… Tovább (103.) Kilenc holdtölte 10. rész →