Horák Árpád

Érzed a csípős reggeli hideget, ahogy egy lendületes mozdulattal kinyitod a bejárati ajtót, és kilépsz a reggeli napsütésbe. Fagypont körül van a hőmérséklet, mégis ez már a tél valamelyik utolsó napja. Valamelyik legutolsó. A vakítóan sütő nap, a csiripelő madarak és az egyre rövidülő szoknyák a tavasz beköszöntét vetítik előre. Te feketében vagy. Tetőtől talpig.… Tovább (292.) Fehér →

"Gyönyörű vagy! Kedves vagy! Vicces vagy! Okos vagy! Egyedi vagy! Szeretet és gyengédség: ez életed alapja! Sohasem vagy túl sok! Mindig annyi vagy, amennyi kell. Értékes vagy. Egy gyémánt. Egy rózsaszál. Egy gyöngy. Egy kincs! Értékesebb vagy, mint amit valaha is él tudtál képzelni Magadról. Felül tudsz múlni mindent. Mindent! Függetlenül attól, hogy Te kinek… Tovább (291.) Ezt, kérlek, ne felejtsd el! →

A bal kezem felől érkezik. Sötét és ijesztő. Magában hordoz mindent, ami a legvégső. Én előre nézek, és fogva tartom a szemét. Nem fél. Mosolyogva néz rám. Talán boldog is. Nem akart menekülni. A derekamat fogja. Az én kezem a válla alatt, a felkarján pihen. A fejünk olyan közel van, hogy a szánk majdnem összeér.… Tovább (290.) Engem nézz! →

Először dühös, amikor kérdezed. De visszanyeli. Jólneveltség és naivitás keveréke ez a reakció. Talán félelem? Kicsit az is. A következő alkalommal már kedves. Zavart mosoly és segítőkészség. És mindig ugyanaz a felső. Stílusban ugyanaz. Jól áll neki. Kicsit divatjamúlt, de neki jól áll. Nem feszül rá. Lezser, mégis mindig makulátlan. Tökéletesen áll. És egy fokkal… Tovább (289.) A szépség 💕 →

Ketten vannak. Lehetnének hasonlóak. De nem. Jelentős a korkülönbség. És ami már az első pillanatban feltűnik. A fiatal mesél, az idős kérdez. A fiatal élvezi a munkát, az idős küzd vele. A fiatal mosolyog, az idős morcosan néz. A fiatal segítőkész, az idős gáncsol. A fiatal  szimpatikus, az idős idegesítő. A fiatal várja a holnapot,… Tovább 288. Nap →