- Szomorú vagy? Kowalski a foteljában fekszik, Helga az ablaknál áll, és a parkot nézi. Túl sokat nem láthat. Teljes a sötétség. - Vacsorázni vitte? - Helga, kérlek! - Válaszolj! - Igen. Aztán haza. Helga sóhajtva fordul vissza. Az őrnagyhoz sétál, leül a kanapéra, és a térdére csapja a mindkét kezét. - Igen, szomorú vagyok!… Tovább (287.) District 9. fejezet – részlet
(286.) Érintés
A szeme játékos, boldog mosollyal néz rám. És követelőzve. A csipőjét enyhén a tenyeremnek nyomja, ahogy megérintem. A hátán fekszik, én mellette a bal oldalamon. A fejét kicsit el kell fordítania, hogy a szemembe tudjon nézni. Egy ideje már nem beszél. És minden reakciójából árad a vágy. Akarja. Mohón akarja kapni, amit már hetek óta,… Tovább (286.) Érintés
(285.) Szandra
Tombolsz. A harmincadik rohadj meg után sem enyhül. Nem tudod oldani. Legszivesebben üvöltenél. Nem akarod, hogy negtörténjen. A dolgok repkednek körülötted, de ez sem segít. A csattanások, ahogy az öklöd becsapódik, tompán visszhangzanak. De semmi. Semmi. Se erre, se arra. Nincs elmozdulás. Aztán jön egy tiszta pillanat. Mint amikor felmerül az igazság, és megmutatja magát.… Tovább (285.) Szandra
(284.) Skicc 3. Befejező rész
Mint amikor Istenre gondolsz, miután szembesülsz az Ő igazságával. Mint a gondolatod, amikor eszedbe jut az a bizonyos ismerősöd. Mint a felhő, amit a világnak kívánsz, amikor meglátod Őt. Mint az Érpataki pálinka üvege. Mint a mögött a bizonyos mosoly mögött megbújó gondolat. Mint a tudatlanság. Mint a sötétség. Mint a hiábavaló várakozás utáni fejcsóválás.… Tovább (284.) Skicc 3. Befejező rész
(283.) Skicc 2. Rész
Piros. A póló, ami rajtad van. Piros. A cipő is, ami eszedbe jut. Az édesapád arca is. Mint a tiéd, egy túl meleg szobában töltött éjszaka után. Vagy bármikor, amikor a sorsod úgy hozza. Most a másik irányból közelíted meg a kereszteződést. Ez város közepe. Itt mindig felmerül benned ugyanaz a gondolat. Ugyanaz a személy.… Tovább (283.) Skicc 2. Rész
Horák Árpád 