Horák Árpád

A körülmények. És a szépség. A szépség egy mozdulat. Egy elfordított fej. Egy felvetett áll. Egy hangsúly, egy óvatos mozdulat és egy köszönés. Egy felredobott haj, egy oda nem nézés  és egy dühös szó. A szépség egy billegés, egy puszi, egy távozás apró léptekkel és egy túl hangosan becsapódó ajtó. A szépség egy odacsúsztatott tárgy,… Tovább (277.) Áramlat 5. Befejező rész →

Későn ébredsz. Egy ideig csak pislogva nézed magad a tükörben. Az elmúlt éjszakára gondolsz. Már megint ugyanaz! Már megint ugyanaz történt! Valami akadályoz! Vagy valaki. Többszöri nekifutásra arra a következtetésre jutsz, hogy te magad vagy az. És ez nagyon nem tetszik. --------------------------- Ahogy benézel a zöldfüszerek között, látod, hogy mozog az ajka, mégsem érted, amit… Tovább (276.) Áramlat 4. Rész →

Akkor szúrnak meg először, amikor hátrafordulsz a toronyház tövében, és rákiáltasz. - Harcolj! Épp egy pillanattal később fordulsz vissza, mint kellene, és az enyhe, csípős érzés a hasfalad jobb alsó részén először nem tűnik túl nagy gondnak. A sebet szinte azonnal elöntő forró folyadék sem ijeszt meg. Még soha nem késeltek meg. Nem tudtad, hogy… Tovább (275.) Áramlat 3. Rész →

Minden jól indul. Pontosabban úgy indul, ahogy szerinted jó. Reggel pontos vagy, a kommunikáció gördülékeny és élvezetes. Erős és magabiztos vagy. Majdnem azt kapod, amiért jöttél. De hogy ez nem pontosan az, amit vártál, azon is csak időlegesen akadsz fenn. Az első búcsúnál van egy kis zavar. Ez benned marad.  Benned marad egész nap. Aztán… Tovább (274.) Áramlat 2. Rész →

A cukrászdában kezdődik. Illetve már jóval előtte. Sokszor eszedbe jut. Hogy oda kellene menned. Már tegnap előtt akartál. De nem úgy alakult. De ma igen. Ezért odamész. Erőltetett az egész? Talán. Már ahogy odaérsz, az is fura. Nem volt arra dolgod. Még véletlenül sem. Nem vitt arra az élet. De te oda mentél. Aztán a… Tovább (273.) Áramlat 1. Rész →