Horák Árpád

Zoéval a hangzavar elől a barlang tetejére menekülünk. Ma nem mentünk le a folyóhoz. Zoé hátfájásra panaszkodik. Most is fekszik. Illetve csak feküdne, ha találna végre egy kényelmes pozíciót. A hátáról az oldalára fordul, közben a kezével fogja a megduzzadt melleit. - Olyan, mintha a cicim le lenne maradva. Mintha később jönne utánam! - Látja,… Tovább (127.) Kilenc holdtölte 37. rész →

Törökülésben ülök, éppen szemben a folyóval, valamivel a gázló felett. Zoé az ölemben ül, és a hátát nekem támasztja. Hátrahajtott fejjel, csukott szemmel élvezi a napsütést. - Meleg van. - állapítja meg. Tényleg meleg van. A kezem a könnyű ruhája alá csúsztatom. A mutatóujjammal a kiemelkedő köldökét piszkálom. - Csiklandozol! - nem nyitja ki a… Tovább (126.) Kilenc holdtölte 36. rész →

Ellák a völgy másik oldalára mutat. A bal keze nyílegyenesen a fák és a rét találkozására irányul. Én nem látok semmit. Felé fordulok, és kérdőn széttárom a kezem. A bal keze ismét kivágódik, és ugyanarra a pontra mutat. Ahh! Már látom! Vértörők. Ketten vannak. Az erdő szélén, a fák takarásában haladnak észak felé. Ellák feszülten… Tovább (125.) Kilenc holdtölte 35. rész →

Zoéval a barlang tetején fekszünk, és a csillagokat nézzük. Fantasztikus napunk volt. - Harmincnyolc! - Igen! Ez fantasztikus! - Zoé is boldog, hogy ilyen jól sikerült a cserenap. Huszonnégyen csatlakoztak a törzsemhez. Már harmincnyolcan vagyunk. Mindenki Agatontól jott. - Érzed? - vált témát Zoé - Ez nem az! -  mondom - Biztos, hogy az! Ez… Tovább (124.) Kilenc holdtölte 34. rész →

A hó néhány nap alatt olvad el. Mindenféle apró patakok csörgedeznek. A nap úgy süt, mintha úgy döntött volna, hogy soha többé nem akar felhőt látni. Zoéval már fent alszunk a barlang tetején. Szerintem még korai, de Zoé látni akarja a csillagokat. A hajnalok hidegek, de ha a nap már magasan jár, gyorsan melegszik az… Tovább (123.) Kilenc holdtölte 33. rész →