Horák Árpád

Mozdulatlanul állok néhány fával Aszter mellett, közvetlenül az erdősáv szélénél. A finom porhóban tökéletesen látszanak a nyomok. A szarvasok dél felé vonulnak. Nagy, egymáshoz túl közeli csoportokban. Nyilvánvalóan menekülnek. De mi elől? Aszterrel tanácstalanul nézünk egymásra. Mi a fene lehet ez? Még sohasem láttunk ilyet. Úgy gondoljuk, hogy ez rossz előjel. A szarvasok csordákban élnek.… Tovább (100.) Kilenc holdtölte 7. rész →

- Bartal! - Amaranta? - Bartal nem néz fel, úgy válaszol. A dárdája hegyét nézi. Nem tetszik neki rajta az vékony repedés.Úgy dönt, hogy ki fogja cserélni. - Zoé már megint a fennsíkra ment Absával! - Na és? - A Vértörők? - Napok óta visszatértek a folyó túloldalára, tudod jól. Miért aggodalmaskodsz? - Aggódom Zoé… Tovább (100.) Kilenc holdtölte 6. rész →

Zoét elragadják az asszonyok, én Kadával és Aszterrel a nyílhegyek öntéséhez használt kőlapot (apám öröksége) visszem a barlang távoli sarkába. Amikor a törzs a barlangba szorul, mert megszűnik a szabadban alvás lehetősége, én felhagyok a vasolvasztással. Legközelebb csak a tavaszi nap első sugarainál használom újra az öntőformát. Aszterrel az egyik oldalon fogjuk meg a kőlapot,… Tovább (99.) Kilenc holdtölte 5. rész →

- Absa! - Zoé elnyújtva ejti a nevem. Türelmetlen. Jó harminc méterre áll a barlangtól, a völgybe vezető ösvényen. - Megyek! - A válasz láthatóan nem nyugtatja meg, türelmetlenül toporog. Ünnepelni akar. Ezt a barlangban még nem teheti meg, a többiek még nem tudják, hogy várandós. Már, ha az. Semmi látható jele nincs a születendő… Tovább (98.) Kilenc holdtölte 4. rész →

Egyedül ébredek. Érzékeltem, hogy Zoé még napfelkelte előtt kibújik mellőlem, és a barlangba megy. Amikor bemegyek a tüzet ellenőrizni, látom, hogy Mannonnal pusmog. Ahogy belépek merőn bámulni kezdenek. A tegnap esti együttlétünknél történt valami. Valami különleges. Zoé kinyitott egy kaput, és befogadta az életet, amit adtam. Nem tudtam, hogy ezt ilyen nyilvánvalóan lehet érezni. Zoé… Tovább (98.) Kilenc holdtölte 3. rész →