Horák Árpád

- Egész nap nem ettem - Etel leginkább magához beszél - és mégsem vagyok éhes. - Beleharap a falatkába, és nem túl nagy lelkesedéssel rágni kezdi. Mirci, ha tudna, mosolyogna, olyan nagy gyönyörűséggel veszi tudomásul, hogy rövidesen enni fog. - Na, csak egy falatot - Etel újra az ALANY szájához nyújtja a kezében lévő, már… Tovább Ötvenötödik nap →

- Amikor reggel felkelsz, gondolj arra, hogy milyen kiváltság életben lenni, gondolkodni, örülni és szeretni - nyitja meg Etel a társalgást. Az ALANY csak hümmög. Ismeri a Marcus Aurelius idézetet, és nem talál szavakat, amivel enyhithetné Etel gyászát. A mondatból megérti, hogy bár Etel tudja, hogy minden halálból élet születik, de ez az elmúlás pillanatában… Tovább Ötvenötödik nap →

Hozzám indult, gondolja Etel. Végre. Találok egy kis megnyugvást. - Csak magában tud mosolyogni. Amikor az ALANYhoz ér, két kézzel átkarolja a derekát. Hozzásimul, és merőn a szemébe bámul. Tudja, hogy nincs szükség szavakra. Az ajtón is együtt, egymást átkarolva lépnek be. Az ALANY az ágyra ül, Etel egyből az ölébe fekszik, a combját párnának… Tovább Ötvenötödik nap →

Nem találod a helyed a kabinodban. Etel. Hmm... Mindegy. Megvárod, amíg idejön. Nem, mégsem. Megkeresed. Kilépsz a kabin ajtaján, és jobbra fordulsz a lépcső felé. A biztonsági tiszt máris mozdul, hogy kövessen. De te nem indulsz el, mert Etel tűnik fel a folyosó végén. Könnyű szabadidőruha van rajta. Csak zuhanyozott, és jött hozzád. Egyből. Őt… Tovább Ötvenötödik nap →

- Rohadt kis patkányok!  - morog maga elé a séf - ezekkel mindig csak a gond van. - Hozz egy vajat a harmadik hűtőből! - Utálja az újoncokat. Mindenre meg kell őket tanítani. - A harmadik hűtőből hoztad? - Igen, persze! - Mocskos kis patkány, gondolja. Hazudik a rohadék.  Hátramegy a raktárba, hogy saját maga… Tovább Ötvenötödik nap →