Szerző: Horák Árpád

Amikor elindulsz valami felé, még nem tudod, hogy minden okkal történik. A sorsod vezet a neked legjobb felé. Néha szárnyaló sasként hasítod az eget, hogy aztán rakétaként csapódj a történésekbe. Nézed a környezeted. Látod a valódit, gyávák önigazolással eltelő perceit, igazak boldog, soha véget nem érő óráit, kiknek őszinte ölelése közben lelkük felrepül, hogy pörgő… Tovább (1093.) Minden okkal történik →

Abban a farmerjában volt, amit hideg nyári napokon hordott, a Cassone márkájúba, két hasítással a térdeknél. Az egyik hasítás túl hosszú volt, az anyag szétnyílt, és látszott a varrat, amit Fruzsi öt éves korában szerzett, amikor az öccse háromkerekűjére állt, és kiugrott a térde, mert akkorát esett hátrafelé. Hat hét gipsz és egy nyolc centis… Tovább (1093.) Fruzsi →

A harmadik gyerek volt, tervezett baba, de előbb jött mint várták. Két lány után jött a harmadik. A fogantatás pillanata jól behatárolható volt, de Fruzsi nem beszélt erről, sem az útról, amit régóta tervezett, sem arról a lakásról a hatodikon. Bérelték a lakást, három éjszakára, hogy kiszakadjanak a valóságból, - utaztak is kettőszázhuszonegy kilométert, hogy… Tovább (1092.) Már láttuk, ahogy dobog a szíve →

Egy hernyó mászott Greg lábán, akkor kerülhetett oda, amikor Fruzsival kiszállt a kocsiból, hogy a hátsó ülésre üljenek. A rendőrautó az Interspartól követte Greget, egészen a Tescóig, ott az egyik tiszt kiszállt, és feltűnően két másik autóval kezdett foglalkozni. Greg három kiflit vett. Pont hármat, mint a bátyja hétköznaponként. A sárga Dacia állt legközelebb a… Tovább 1091. nap →