Szerző: Horák Árpád

Amikor apa belépett a konyhába, Márk teli szájjal, boldogan emelte fel a csomagot felé, mint valami trófeát, és mondott is valami olyasmit, hogy mézdfitkabdam. Apa mellé ült, a feje felett szájon csókolta anyát, ő pedig álmos mozdulatokkal, masszírozni kezdte az arcán körbefutó piros csíkot, amit talán egy erősebb gumi hagyott. – Korán keltél ma, drágám!… Tovább (780.) Aputélapó 7. rész →

A Mikulás fehér szakálla oldalra mozdult, mintha önálló életet élne, és ahogy odanyúlt, és megrángatta, felcsúszott a nehéz anyagból készült ruhájának az ujja, és láthatóvá vált a karlánca. Ami pont olyan volt, mint az apáé. Márk ezt igencsak érdekesnek találta, legalább annyira, minta szakállrángatást. Ő is meg akarta rángatni a szakállát, de anya már hívta.… Tovább (779.) Aputélapó 6. rész →

A tűzoltóautóra gondolt, arra, hogy mennyire szereti, bár az egyik létrája le van törve (de azt ne ő törte le!), és hogy milyen rossz, hogy most emiatt nem kap iPad-et. – Nem volt az akkora tragédia. Balázs feje már meggyógyult. Talán már el is felejtette az egészet. Neked is azt kellene tenned. A Mikulás végigsimította… Tovább (778.) Aputélapó 5. rész →

Márk már egyenesen ült, már nem zavarta a Mikulás, az ablakpárkányra nézett, és kaján vigyorral állapította meg, hogy Viktor virgácsot is kapott. Mondjuk ő meg is érdemelte, mindig kis pisisnek hívta, amit ő utált, és bár azt érezte, hogy ez valami nem jó, nem értette a dolgot: mindenki pisil, szóval akkor ezt most miért baj?… Tovább (777.) Aputélapó 4. rész →

A mikulás felemelte, a térdére ültette, és pont úgy, mint apa szokta, a meleg tenyerébe fogta a talpát. Márk teljesen hátradőlt, ijesztőnek találta a közelségét, bár a Mikulás szeme biztatóan villant felé, és a fehér szakálla is meg-megrándult, mintha mozogna az arca, ez akkor nem nyugtatta meg. Pedig nagyon igazi volt. Márk lenézett a melléhez… Tovább (776.) Aputélapó 3. rész →

Márk dobbantott egyet, hátra nézett, várva, hátha felbukkan anya, mellette lesz, és óvja őt (az igazán jó lett volna). A Mikulás nem szólt semmit, csak nézte, mosolygó barna szemekkel, és a zsákját maga mellé téve letérdelt hozzá. Márk a szemét le nem véve a mindent betöltő piros ruhájáról, lábujjhegyre állva lepiszkálta az első csizmát, egy… Tovább (775.) Aputélapó 2.rész →

Márk a négy évesek minden lendületével trappolt végig a folyosón, megtörve a hajnal csendjét, jobb kezét végig a falon húzva, jól látható nyomot hagyva maga után. A nehéz, fából készült bejárati ajtó sem tudta most megállítani, bár nehezményezte, hogy a fürdőszoba ajtaja egy ujjal is nyitható, ez meg akkor miért nem? Rácsimpaszkodott a kilincsre, és… Tovább (774.) Aputélapó 1. rész →