Szerző: Horák Árpád

Marcello magyar volt, olasz anyával, Budapesten született; pont a legrosszabbkor. Ő nem így érezte. Önként vonult be, és a frontra kérte magát, az Ardennekbe vezényelték, háromszor sebesült meg csak az első héten, akkor is csak könnyebben. Karcolások. Így beszélt a sebekről, nem volt hajlandó foglalkozni vele, inkább Júliára bízta. Júlia zsidó lány volt, észak és… Tovább (1097.) Virágot vázába tegyetek 4 →

Cecil vezette a kórház északi szárnyát. Nem nevezték égési osztálynak vagy égési részlegnek, senkinek estébe sem jutott. Északi szárny. Magas épület volt, toronnyal, kastély inkább, egy kis kastély. Cecil tizenöt kilót fogyott. Az égett emberhús szaga kavarta a gyomrát, széttépte belülről, és rémálmokkal kelt; mégis maradt. A kórház igazgatója hetente akarta áthelyezni, de Cecil maradt… Tovább (1096.) Virágot vázába tegyetek 3 →

Shane három héttel a békeszerződés aláírása után ért haza. Tolókocsiban gurult le a gépről, egy szállítógép hozta, hetvennégy órát utazott leszállás nélkül. Joshua várta, Criss nem jött ki, Joshua morgott valamit a betakarításról, meg hogy sok a munka, de mindketten tudták, hogy Criss bátyja ott maradt, egy szétégett tetejű tankba összeolvadva a fémmel. Criss nem… Tovább (1095.) Virágot vázába tegyetek 2 →

A harmadik fronton harcoltak, két és fél hete helyezték át őket, a parancsnok szerint jutalomból. A százados tényleg jót akart, nem lehetett tudni, hogy a németek átkaroló hadműveletet indítanak, és Josh Kevinnel meg kétszáz másik amerikaival a támadás ékébe kerül. Az első tüzérségi támadásban rommá lőtték Josh Sratocasterjét, amit állítása szerint jobban szeretett az anyjánál… Tovább (1094.) Virágot vázába tegyetek →