Szerző: Horák Árpád

Túl fáradt vagyok. Már duplán látom a dolgokat. Az utolsó körben már csak támolyogtam. Inni sincs erőm, pedig a víz egy karnyújtásnyira van. Csak a fejemet forditva nézek hátra, és újra a barlang belsejében eredő patakot figyelem. A forrástól egy méterre a víz már jéggé van fagyva. Tűz nélkül nincs esélyem. Ha elalszom, nem kelek fel… Tovább (96.) Kilenc holdtölte 1. rész →

Acapulco a leggyorsabb ló. Utol tudja érni Ábrándot. De egy teljes sebességgel vágtázó ló hátáról átugrani egy másik teljes sebességgel vágtázó ló hátára, és azt szőrén megülni. Hát. És erre van egy perced. Vagy elveszted a ménesed krémjét. A ménes, ha vágtázik, automatikusan rendeződik. Legelöl a vezér, Ábránd, közvetlenül mellette a leggyorsabb lovak. Aztán, mivel… Tovább Kilencvenötödik nap →

Az utolsó vendég még be sem lép az ajtón, amikor két gondozó és hét állatorvos rohan feléd, többen orvosi táskával. Lenyűgöz, hogy az orvosok vészhelyzetben milyen gyorsan reagálnak. Acapulcóval a karámhoz léptetsz, és elhadarod az utasítást: minden állatorvos menjen a szakadékhoz,  puskát is vigyenek magukkal, és súlyosan sérült lovakat azonnal lőjék le. A puska említésére… Tovább Kilencvennegyedik nap →

A ménes már a középső dombon van a háromból. Egy vihar sebességével közelednek. Ötszáz ló. A középső domb legalább öt kilóméterre van a háztól, a paták dobogása mégis ijesztően közelinek tűnik. Ötszáz ló. Nincs erő, ami megállíthatná őket. Közvetlenül a ház mellett fognak elvágtatni. Jó eséllyel letarolják a karámot. A vendégek nincsenek jó helyen. Te… Tovább Kilencvenharmadik nap →

Az ágyban fekszik. Nem tudod, miért, majd felrobban a rengeteg energiától. Úgy ül, mintha ugrani készülne: minden izma tónusos. Az arcán hihetetlenül boldog mosoly. Sugározza magából: anya vagyok. A szülés fájdalma már sehol nincs. Ahogy a fiát fogja a bal kezében... Mintha mindig is ezt csinálta volna. Mélyen a szemedbe nézve fogad, ahogy az ágya… Tovább Kilencvenkettedik nap →

Az átlátszó üvegen keresztül nézed. Valójában nem is üveg. Húsz milliméter vastag plexi. Nagyon jó minőség. Semmi hiba, teljesen áttetsző, semmi opálos torzítás. Bent egy ápolónő mozog magabiztosan az ágyak között. A haja fekete, és a konty méretéből ítélve, amibe feltűzte, nagyon hosszú lehet. Meglát téged, ahogy az üvegfal másik oldalán állsz. Megáll és rád… Tovább Kilencvenegyedik nap →

Először mind a kettőt elveszed, aztán kicsit később, az egyiket visszateszed. Megszólalt a lelkiismereted. Érzed, hogy mind a kettőt vissza kellene tenned, de a játékos éned nem hagyja. Meg akarod piszkálni a dolgokat. Bele akarsz nyúlni. Nem a legjobbkor, mert amúgy is hatalmas a káosz. Ösztönös cselekvésnek sem nevezhetjük, mert rágódsz a dolgon. Sokat. Aztán… Tovább Kilencvenedik nap →