Kategória: .

– Nálatok már leengedték a tavat? – Persze, ősszel. Az ülepítő tóval kezdték november elején, előtte persze lehalászták a halakat. – Szeretem azt a tavat. – Én a másikat jobban. Az egy tó, az oldalán nádassal, a túlsó partján meg a dombbal és a sűrű erdővel; olyan az egész, mintha igazi lenne. Érted? Érintetlen. Meg… Tovább (788.) Az avokádós lány 1. rész →

Másodikán, hétfőn találkoztak, a második fesztiválkocsinál beszélték meg, de ott akkora sorban állás volt, hogy mind a ketten automatikusan a következő kocsihoz mentek. Rosét ittak, Greg tisztán, Philip fröccsöt kért, egy deci bort, két deci szódával. Szomjasnak érezte magát, mégis egyből megbánta a sok szódát, a bor erőtlen volt, ilyen higításban semmi karaktere nem maradt.… Tovább 787. nap →

Santos a buszmegálló alsó padján ült, távol a városiaktól. Idegennek és magányosnak érezte magát, a kalapját gyűrögette, szerette volna elrejteni, senkin nem volt kalap ugyanis rajta kívül. A kalapot még otthon szokta meg, és három éve, mióta északra jött, minden nap hordta, és nem zavarta, hogy a tanyán a gyerekek kalaposnak csúfolták. Azután kezdett csak… Tovább 786. nap →

A tó keleti végén ereszkedett a vízbe, a legsekélyebb, fokozatosan mélyülő résznél. Egy értelmetlen tábla a vízben valami védterületről írt, ami a vízben száz méter, amúgy meg nyolcvan. Valahol meg tíz, de hogy hol, az nem látszott, rég lekopott. A víz hűvösen ölelte körbe, fázott, a szél is túl erősen fújt,  nem illett egy augusztusi… Tovább 785. nap →

Szeplők borították az arcát, és ez egyáltalán nem illett a barna, göndör hajához és a dús szemöldökéhez. Ha nem mondja is tudtuk volna, hogy az anyja görög, - de mondta. Ártatlan, tágra nyílt szemmel és elnyíló szájjal mesélt, a nővéréről, a családi vállalkozásról és az álmairól. Nem arra vitte az élet eddig, amerre menni akart,… Tovább 784. nap →

Hátrafelé mászott a forró homokban, az egyik ollójával spirálokat hagyva maga mögött. Két hónapos volt, amikor elvesztette az egyik lábát, és az elmúlt tizenhét évben csak csálé nyomok maradtak utána a tengerpartokon. Másfélszer akkora volt, mint a többiek, és lilába hajló vörös színétől különlegesnek látszott. Megszokta már, főleg a gyerekek figyeltek fel rá, botokkal piszkálták,… Tovább 783. nap →

Pattogott és reccsent, aztán úgy omlott össze, mint egy ferde torony, és a rakás tetején fekvő hasáb tompa puffanással landolt a parázsban. Fél órája égett a tűz. Közben a nap lebukott a fák között, és az utolsó sugara sikítva fröccsent szét a mélyzöld lombokon. Kilenc óra lehetett, talán több, későn sötétedett egy meleg nyári nap… Tovább 782. Nap →