Kategória: .

Az élet csak bolyongás nélküle, változatlan fénylő gyémánt felett. A kirakóst utolsó darabja formálja egységgé. Mint azon a napon. Föld felé fordított arccal zárta be a vasajtót, és amikor rádöbbent, hogy szerelmes lett, az út hazáig, - a lágy, permetező ködben -, megváltozott. A lejtő végén, úgy fordult be az étterem előtt, mint eddig, átvágott… Tovább (769.) Által II. →

Mereven, az utcára néző ablaktábla felé állt arccal, de azzal a beszédes merevséggel, ami csak a nők a sajátja. Mosolygott és mégsem, figyelt és mégsem, mégis valahogy beszélt. Nem a szájával, bár azzal is, de azzal mást mondott, mint a szívével; a szívével azt mondta, a tiéd vagyok. Lassan fordult el, hogy elmenjen, kiélvezett minden… Tovább (768.) Által →

Fiorellának hívták, állította, hogy ez magyar név, de az osztálytársai megegyeztek, hogy csak olasz lehet, mint Fiorella apja, akit még senki nem látott, bár Fiorella szerint létezett, és magyar volt ő is, mint a neve, de ez ellentmondott a fekete hajának, a barna bőrének, és a sötét szemének. Fiorella szerint a magyarok között is vannak… Tovább 766. nap →

Ezüstösen csillogott, és messziről látszott a sűrű, fénylő felületről, hogy higany folyik az utcán. Az emberek morogva kerülgették, féltek tőle, soha nem láttak még ilyet. Nem csak az volt a meglepő, hogy egy mérgező nehézfém esővízként hömpölyög az út menti árokban, hanem a mennyisége is. Több ezer liter lehetett, bár a végét senki nem látta,… Tovább 765. nap →

Százharminc méterrel a cél előtt esett össze, ott dőlt a bajnoki cím, nem Ted nyert. Az egyetemi bajnokság nem volt fontos, a világbajnokságra készült, az meg csak három hónappal később lett volna, ezért engedett a csábításnak, és elfogadta a meghívást. Egy sörözésről volt szó, semmi kemény elhajlás, csak egy kis lazulás. Öten mentek, Sandra is… Tovább 764. nap →