Kategória: .

Először jött a fény, aztán a füst. A vakító villanás áthatolt a szemhéján, betöltötte az agyát, és csak ürességet és ijedtséget hagyott maga után. A füstnek kénes illata volt, Fredet a borospincéjükre emlékeztette, ahol az apja hajnalig dalolt, lassú, szomorú dalokat, és amikor a bor legyőzte az emlékezetét, akkor dúdolta a szöveget, és a poharat… Tovább (756.) Isten megbocsát 10. rész →

Fred szégyenkezve fordult Susan felé. Próbálta felhívni magára a figyelmet, de Susan csak vadul türögette szőke fürtjeit a füle mögé, és előre hátra hintázott az ülésben, amennyire az öv engedte. Susannak még nem kellene elmennie, csak most kezdte az életét, ő meg csak magára gondolt. Fred imára kulcsolta a kezét, a tekintetét az ég felé… Tovább (755.) Isten megbocsát 9. rész →

A repülő lassan zuhant, nem volt ijesztő, nem lobogott az utasok haja, és nem volt sikoltozás. A csend, ami a kapitány bejelentése után ülte meg az utasteret, állandósult, egy kisfiú kérdezgette csak az anyját, hogy anya, mi van. Zuhantak. Valami hajtóműprobléma, Fred csak ennyit értett, és a rémület utáni békét. Azt értette. Jön a halál,… Tovább (751.) Isten megbocsát 8. rész →

Fred óvatosan vette el pezsgőt, a gép már a levegőben volt, ő szédülni kezdett, és mióta beteg lett, nem tudta, hogy ezek tünetek, vagy ha még mindig egészséges lenne, akkor is történne vele ilyesmi. Susan, a kisebb unokája az ölében ült, egy sárga, lógó fülű kutyát simogatott, és mesélt neki. Valami ovis történet volt, Fred… Tovább (750.) Isten megbocsát 7. rész →

Negyed órát bóklászott az óriási parkolóban, amíg megtalálta a zöld Mazdát. Két ember állt a kocsi mellett, és őt nézték. Fred nem emelte fel a fejét, nem volt kedve vitatkozni, nem érzett elég erőt magában ehhez, és bossús lett, hogy az egész parkolóban, miért pont csak az ő autója mellet áll valaki. - Apa? -… Tovább (749.) Isten megbocsát 6. rész →